Műhelyfoglalkozások bemutatója

A 6. Mentés másként pedagógia konferencia három napján három különböző műhelytömb kiscsoportos foglalkozási közül választhatnak a résztvevők. Minden tömbből egyet, hiszen az alkalmak párhuzamosan zajlanak.

Miután kiválasztottad a hozzád leginkább illeszkedő műhelyeket, itt regisztrálhatsz:

1. műhelytömb

Kocsis Tünde a Kolozsvári Állami Magyar Színház dráma- és színházpedagógusa. Sok éve vezet önismereti alapú dramatikus csoporfoglalkozásokat diákoknak és felnőtteknek az ESziK vagy isszák? színházi nevelési program keretében, de olykor bibliodrámázik is. Mindez művészet és hivatás. Szolgálat és tanulás.
A műhelymunka a jelenlétet és a találkozásokat szorgalmazza: a konferenciára való megérkezéstől addig, hogy ki kicsoda, és meglátása szerint hol tart a saját életében. Kikkel szolidáris: kik számára stabilan elérhető, támogató, kikkel vállal (és kikkel nem) sorsközösséget, továbbá mik az erőforrások, amelyek táplálják ezeket a kapcsolatokat, és mi a helyzet az öngondoskodással?Sok – akár nehéz – kérdés, de játékosan és egymás szemébe nézve mindez könnyű, önfeledt és megerősítő lesz. Ez nem ígéret, de remény és törekvés.

Barna Katalin 15 éve dolgozik csoportokkal pszichológusként. Munkája során újra és újra azt tapasztalta, hogy ha nyitott szívvel közelítünk egy csoporthoz, ismerve saját erősségeinket és korlátainkat, mélyebb, jelentősebb interperszonális kapcsolódás jöhet létre. Ezért fontos, hogy megtanuljuk, nemcsak a csoportot, hanem önmagunkat is rámelegíteni a csoportmunkára.
Különleges az, hogy a hétköznapi gondjainkat levetkőzve, csoportban, mennyire tiszták, nyitottak, őszinték tudunk lenni. Ennek előfeltétele, hogy a csoport felkészüljön, bemelegedjen, ráhangolódjon a közös munkára - így vehetjük át és integrálhatjuk azt a közös tapasztalásból, amire nekünk szükségünk van a fejlődéshez.

A pedagógusi munkában létfontosságú, hogy másként is tudjunk kapcsolódni a gyerekekkel, fiatalokkal. Talán nem is mindennapos hangolásról van szó, hanem arról, hogy időnként tudjunk másképp közelíteni, más módon is empatizálni a gyerekekkel, fiatalokkal, képesek legyünk viselkedésük, ellenállásaik mögé látni. Ehhez viszont szükséges, hogy kellőképpen érzékeljük magunkat, egyensúlyba tudjunk kerülni, azaz szükség van saját magunk ráhangolására is.

dr. Vargancsik Iringó a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Tanárképző Intézetének adjunktusa, szociálpedagógus, élmény- és kalandpedagógiával foglalkozó tréner. Mikor 29 évvel ezelőtt az Outward Bound Romania keretében kezdett képződni, azt érezte, hazaérkezik, figyelem veszi körül, egy közösség része lehet, kibontakoztathatja a tehetségeit, és fejlesztheti a hiányosságait, mindezt egy olyan környezetben, ahol mindig akad támogatás. Célja ezt a hangulatot megteremteni maga körül, és a közös műhely is ennek ad majd teret.
Gyakran szembesülünk azzal, hogy belépünk az osztályba, bemutatjuk a témánkat, kérdéseket teszünk fel, interaktívvá próbáljuk tenni az órát, de mintha egy falba ütköznénk. Nem jönnek válaszok, nem merülnek fel újabb kérdések, mintha nem lenne érdeklődés a diákok részéről. Hogyan lehet ezt megváltoztatni? Hogyan lehet aktívvá tenni a tanulóközösséget? Erre próbálunk válaszokat keresni az élménypedagógia segítségével.

Kajos Rebeka Dóra prevenciós önkéntes-koordinátor és aktivista a Nane és Patent Egyesület közös szexedukációs, erőszakmegelőző programjában, szociális munkás.

Szilasi Flóra a Nane és Patent Egyesület közös prevenciós programjának szakmai koordinátora, aktivista, és a Segítők Hálózata önkéntes-koordinátora.

Pedagógusként, iskolai szociális szakemberként, de diákként is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ha időben közbeavatkozhatnánk, nagy segítségére lehetnénk a környezetünkben lévőknek, sőt, akár meg is előzhetnénk a bántalmazást. De mik lehetnek a párkapcsolati erőszak korai figyelmeztető jelei? Hogyan segíthetünk úgy, hogy ne vegyük ki a kontrollt a bántalmazott kezéből? Hogyan támogathatjuk diákjainkat, diáktársainkat ilyen helyzetekben? Mikor érdemes egy erőszakos helyzetben asszertívan kommunikálni, és mikor nem? Hogyan avatkozzunk közbe, ha éppen zaklatást látunk? Ezekre a kérdésekre keressük közösen a megoldást a műhelyfoglalkozáson.

2. műhelytömb

Bogyó Virág kulturális munkás, kutató. Jelenleg kutatói ösztöndíjjal, a Berliner Leben Stiftung – Fresh AiR program keretében Berlinben él és dolgozik. Diplomáit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem grafika (BA) és media design (MA) szakán, doktori fokozatát pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte 2024-ben. Kutatása fókuszában a játszóterek kultúrtörténete áll, a második világháború utáni negyven éves időszak, a korszak inspirálta kortárs reflexiók, az experimentális pedagógia és a feminista szempontú megközelítések.
Manapság egyre kevesebb az olyan nyilvános tér, ahol a gyermekek önállóan, szabadon játszhatnak. Ezen terek csökkenése nemcsak az autócentrikus várostervezés dominanciájának, az általános kommercializálódásnak és a közterületek privatizálásának köszönhető, hanem a túlságosan óvó szülői kultúrának és a szabadidő (és "szabad játék") strukturált, iskolán kívüli tevékenységekkel való helyettesítésének is. Az elmúlt évtizedekben a gyermekkor elszigeteltté, piacosítottá, egyre inkább felnőtt-szerűvé és alapvetően beltéri élménnyé vált, amit csak tovább fokozott a képernyők túláradásán keresztül a valós élet elképesztő mértékű virtualizálódása. Ezek a tényezők a gyerekek mentális egészségének folyamatos romlását eredményezik.
A workshop kiindulópontja az ebből való kiútkeresés, az uralkodó várostervezési, illetve nevelési normákra való rákérdezés. A gyerekek városi tereivel és lehetőségeivel, valamint a "szabad játék" pedagógiai potenciáljával foglalkozunk majd, olyan fogalmakkal dolgozva, mint kockázat, szabad játék, loose parts, lom- és kalandjátszótér vagy playwork. Olyan történeti és kortárs gyakorlatokat tekintünk át, amelyek az ökológiailag fenntartható megoldásokat helyezik előtérbe, előmozdítják a közösségi aktivitást, a játékra mint demokratikus nevelési eszközre tekintenek, és tevékenyen bevonják a gyermekeket a városok, lokális közösségek életébe.

A Deviszont Közösségi Tér egy kritikai pedagógiai program, szakképzésben tanuló fiatalok számára Budapesten. Küldetésük, hogy bevonják a fiatalokat a társadalmi kérdésekről szóló gondolkodásba; céljuk, hogy hozzájáruljanak a fiatalok rendszerszinten gondolkodó, tudatos és aktív állampolgárokká válásához, akik motiváltak saját közösségük alakítására. Munkájuk és pedagógiai módszertanuk alapja a kritikai pedagógia, valamint a szolidaritás és a demokratikus értékek iránti elkötelezettség.

Milyen egyenlőtlenségek vannak az életünkben? Kinek a munkáját nem ismeri el a társadalom? Mit teszünk, ha a szomszédunk kilakoltatás előtt áll? Foglalkoznál ilyen témákkal fiatalokkal, és ha igen, hogyan? A műhely a Deviszont Közösségi Tér, a Social Fiber és a Mentés Másként kritikai pedagógiai projektjét mutatja be, amely során közös, kritikai és élménypedagógián alapuló módszertant fejlesztettünk, két országban foglalkozásokat dolgoztunk ki, majd valósítottunk meg egy tanéven keresztül, magyar és román fiatalokkal. A foglalkozások során a fiatalok érdeklődési körére alapozva, alternatív formában tanultunk társadalmi témákról. Célunk a kritikai tudatosság, a rendszerszintű gondolkodás fejlesztése, közösségünk érdekeinek és értékeinek felismerése. A műhely során a részvevőkkel jógyakorlatokat dolgozunk fel, és dilemmákat mutatunk be, amivel szeretnénk közös gondolkodásra, ötletelésre és tudásszerzésre hívni a pedagógiával foglalkozókat és ez iránt érdeklődőket.

A Social Fiber egyesület hosszútávú, alternatív programokat szervez sérülékeny csoportokból származó gyerekeknek és fiataloknak.

Közösségi reziliencia, kritikai tudatosság, nemi szerepek, kihívások és kilátások a pataréti kamaszok életében: mit jelent ma Pataréten fiatalnak lenni? Ki képviseli az érdekeinket? Mit tehetünk a rendszerszintű elnyomással szemben?

A műhelyfoglalkozás a Social Fiber Egyesület, a Deviszont Közösségi Tér és a Mentés Másként közösen kidolgozott kritikai pedagógia projektjét mutatja be. A Social Fiber meghívottja a projekt pataréti facilitátora és egy résztvevője. A foglalkozás két nyelven, román és magyar nyelven folyik majd.

A műhelyt az Utcáról Lakásba! Egyesület közösségi munkacsoportjának tagjai, Balogi Anna, Gegő Virág, Hajdu Csilla, Karlócai Rubina és Pap Jutka tartják. Szociológus, közösségszervező, szociális munkás, sorstárs mentor. Mindannyian azért dolgozunk, hogy az ügyfeleink a közösség erejét megtapasztalva tudjanak megerősödni.
Hogyan lehet jól segíteni? Milyen az, amikor rosszul segítenek nekünk? Hogyan lehet a megélt tapasztalatokból erőforrást kovácsolni? Hogyan hasznosítható a tapasztalati tudás közösségben és segítő kapcsolatban? Hogyan csökkenthető a társadalmi távolság egy csoporton belül? Hogyan lehet az egyéni tapasztalatokat szélesebb társadalmi kontextusba helyezni? A műhelyen az Utcáról Lakásba! Egyesület közösségi programjában használt módszereket és elveket alkalmazva saját élményű gyakorlatokra és közös gondolkodásra hívjuk a résztvevőket.

Tolvaly Rebeka-Angyalka frissen diplomázott szociális munkás. Célja a kreativitás, a szórakozás és az empátia erejével segíteni a fiatalokon a legegyszerűbbtől a legegetrengetőbb problémák megelőzéséig, ezek leküzdésében, és az életnek nevezett játék gördülékenyebb megélésében.
A "too SMART to START" drogprevenciós szabadulószoba egy innovatív diákközpontú módszerként született meg, mely egyszerre segít a drogfogyasztás megelőzésében, a fiatalok tudatos attitűdjének kialakításában, és az empátia fejlesztésében. A résztvevők biztonságos környezetben, szimulációs játékok kíséretében, és egy nyílt záróbeszélgetés formájában tekinthetnek be egy fiatal diák drogkarrierjének történetébe. Hiszem, akár prevencióról, akár "tűzoltásról" legyen szó, a kulcs meglátni az embert a probléma mögött. Nyomozzunk együtt!

3. műhelytömb

Elana Andrews az ausztráliai Tasmániából származik, huszonhét éves zenei és pedagógiai tapasztalattal rendelkezik, tizenegy éve egy szocio-muzikális intervenciós program vezetője, a Superar Egyesület elnökeként.

A közös zenélés jelentős élmény-komponenssel bír. A Superar módszer az érzelmi intelligencia, és ezáltal a társas készségek fejlesztésének érdekében használja a zenei eszközöket, és általuk az élményeket is. A közösségben történő zenélés/éneklés segíti a részvevők közötti bizalmi kapcsolatok kialakítását, növeli a csoport kohézióját, fogékonyabbá teszi a tagokat egymás érzelmi jelzéseire, ami hosszútávon hatékonyabb kommunikációt tesz lehetővé.

Interaktív műhelyünk betekintést nyújt azokba a kreatív módszerekbe, amelyeket az oktatók a tanulásszervezés során alkalmazni tudnak. A részvevők olyan technikákat sajátíthatnak el, melyek segítenek megküzdeni a mindennapi osztálytermi kihívásokkal, és ugyanakkor egy biztonságos, jó hangulatú közeget biztosítanak mind az oktatók, mind a gyerekek számára.

Mi fér a NECC-be? Ökológia. Biológia. Tudomány és népszerűsítés. Természetismeret. Játék. Felfedezés. Kirándulás. Mászás. Földönfekvés. Nevetés. Nevelés. Tanulás. Bambulás. Móka s mókus. Öröm s farkasköröm. Esés, de mesés.

A NECC 7 éve működő, természetismereti foglalkozásokat tartó csapat, kicsiknek és nagyoknak, a konferencián a csapatot Szabó Csilla és Rés Katalin képviseli.

Új szavak és koncepciók, amik benne kellene legyenek a szókincsünkben és tudatosítanunk kellene, hogy ezek is a mai társadalom problémái (és lehetőségei is egyben): növényvakság (plant blindness), természettől való elidegenedés szindróma (nature deficit disorder), természeten alapuló megoldások (nature-based solutions), közösségi tudomány (citizen science).

Növényvakság: a diákok (és nemcsak) sokkal többet tudnak az állatokról, a nem őshonosakról is, mint azokról a növényekről, melyekkel nap mint nap találkoznak.

Természettől való elidegenedés szindróma: Richard Louv által bevezetett fogalom (nem egy betegség), mellyel felhívja a figyelmet arra, hogy nagyon sok gyerek nem tölt elég időt a természetben, és emiatt nem érzik felelősnek magukat annak megvédésében sem.

Természeten alapuló megoldások: a IUCN által kidolgozott fogalom és koncepció arra, hogy a klímaváltozás enyhítése, az élelmiszerbiztonság, a vízbiztonság, a katasztrófavédelem, az egészségügyi, a hosszútávú gazdasági és szociális fejlődés akkor jöhet létre, ha azokat természeten alapuló megoldásokkal próbáljuk meg elérni.

Közösségi tudomány: nem szakemberek által folytatott adatgyűjtés, a szakemberek munkájának támogatásaként.

A fent említett fogalmakról és a hozzájuk köthető, oktatásban felhasználható ötletekről fogunk beszélgetni egy városi természetismereti séta során, ahol arra is lehetőség lesz, hogy olyan telefonos alkalmazásokkal ismerkedjenek a résztvevők, amelyek segítséget nyújthatnak természetismereti séták, kirándulások tervezésekor.

Kispál Ágnes-Evelin és Kispál Attila a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér alapítói és működtetői 2010 óta. A Sepsiszentgyörgy főterén lévő teret civil kezdeményezésként hozták létre. Mindketten a Budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem, Intermédia Tanszéken diplomáztak, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Teatrológia. Művelődésszervezés szakán tanultak, valamint a Tanárképző Intézet hallgatói voltak. A kiállítótér hivatalos nyitását megelőző években is több artist-run projekt szervezőjeként tevékenykedtek, különböző helyszíneken és szervezetekkel együttműködve. 2008 óta következetesen azon dolgoznak, hogy a térségben kortárs művészeti eseményeket szervezzenek, azon belül is a konceptuális és médiaművészetre fektetve a nagyobb hangsúlyt, valamint a kortárs művészet értelmezésének lehetőségét szeretnék közelebb vinni a közönséghez. Fontos irányelvük, hogy a kiállítótér a művészekért van.
A műhely alkalmával a résztvevők a cianotípia technikán, Andy Warhol szitanyomatain és a kortárs portréfotózás gyakorlatán keresztül párhuzamosan fedezik fel az önreprezentációs művészetpedagógiai módszereket.

A portrékészítés önmagunk és egymás megismerésének és elfogadásának egy módja, amely különböző korosztályokhoz és képességekhez igazítható, és amely a művészettörténet különböző korszakait tárja fel. Az egymásra épülő tevékenységekből álló folyamat szisztematikus lehetőségeket biztosít a hatékonyabb együttműködéshez.

A Fecsegő Ecsetek a mindannyiunkban jelenlevő teremtő, alkotó képességre épül.

Alkotunk, közben beszélgetünk. Középpontban az érzelmeink állnak, e köré épül minden foglalkozás.
Minden alkotás egy belső kép kifejeződése, ezek a képek, szimbólumok hírt adnak arról, mi zajlik odabent, hogyan látunk bizonyos dolgokat, hogyan éljük meg őket. Ezeknek a papírra helyezése, kivetítése segít abban, hogy felszínre kerüljenek azok a dolgok, amelyek esetleg szóban nehezen, vagy egyáltalan nem kerülnek kifejezésre. A firkálás, maszatolás, később a rajzolás, már a legkisebb kortól jelen van egy gyermek életében. A művészetterápiás hangulatú foglalkozások erre az igényre építenek, lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek a megterhelő élmények feszültségének levezetésére, az élmény más szinten való megfogalmazása által. Nincs megmérettetés, nincs jó vagy rossz, a cél, hogy a gyerekek valamilyen módon kifejezzék, kirajzolják magukból azt, ami legbelül foglalkoztatja, zavarja őket, vagy aminek örülnek.