Széljegyzetek a PISA-eredmények margójára

De valóban a forráshiány a romániai oktatási rendszer működésképtelenségének legfőbb oka, vagy inkább a tüneti kezelésre épülő szemléletmód tartja fenn a válságot? Elérhető-e tartós változás pusztán a pénzügyi támogatások elköltésével, amíg a döntéshozatalból hiányzik a hosszú távú stratégia?

A romániai 15 évesek ismét gyengébben teljesítettek a PISA nemzetközi felmérésen, amely a szövegértési, matematikai és természettudományos képességeiket méri fel 2000-től. Románia 2006-ban vett részt először a PISA-felmérésen, ahol a 2012-es legjobb eredmények óta egyre romló tendenciát mutat. A közoktatási rendszer gyenge eredményeiről nemcsak a nemzetközi rangsorok árulkodnak.

Bővebben beszélgettünk a témáról a Miközöd meghívottjaként

Minden jelzőrendszer mutatja az oktatási rendszer hiányosságait

Ha a 2026-os képességi vizsgán sikeresen vizsgázók arányát nem a vizsgázók számával, hanem a tanév elején beiratkozott tanulók számával vetjük össze, a sikerességi arány alig éri el a 70%-ot (162 616 tanulóból 113 192 ment át a vizsgán).

2026 nyarán az érettségi eredmények olyan jók voltak, hogy sokan örültek is neki, hiszen a vizsgázók 74,8%-a átment (az elmúlt 15 év legjobb eredménye). Ha azonban azt is megnézzük, hogy 2022-ben nagyjából 130 ezer diák iratkozott be 9. osztályba, akkor azt láthatjuk, hogy a középiskolát kezdők 69,4%-a szerzett érettségi diplomát. Negyvenezer iskolás lemorzsolódott a négy év alatt: megbukott az utolsó tanévben, nem iratkozott be az érettségire vagy nem érte el az átmenőt.

Jött az újabb mentőcsomag?

Az Oktatási Minisztérium szeptember végén hirdette meg a korábbi PNRAS – Iskolaelhagyást Csökkentő Országos Program – egyfajta folytatását PRIMII elnevezéssel. A PRIMII fő célja az iskolai lemorzsolódás és a funkcionális analfabetizmus csökkentése az elemi osztályokban. A program az idei tanévtől indul (!) és 2029-ig tart, három tanévet fed le. És bár stratégiai tervezést, pedagógiai és szakmai előkészületeket, beruházási koncepciót igényelt volna, a meghirdetéstől kezdődően két héten belül jelentkezhettek az iskolák. Ez idő alatt hivatalosan alig néhány online tájékoztató alkalmon kérdezhettek a pályázni kívánó intézmények.

Amikor a felhívás részleteit olvastam, megütötte a fülemet, hogy 1487 jogosult intézményből „legalább 350 iskola jelentkezése” szükséges.

Miért ne jelentkezne az összes hátrányos helyzetű intézmény –

gondoltam felháborodva. Ekkor néztem alaposabban utána a 2026 őszén zárult PNRAS nevű programnak.

A PNRAS, 2021–2026 között, Románia „legnagyobb szabású programja” volt az iskolai lemorzsolódás csökkentésére az 5–8. osztályos korosztályban. Legalább 2500 iskola csatlakozását tűzte ki a projekt, és hogy a rendelkezésre álló uniós támogatást (500 millió eurót) digitalizálásra, iskolai felzárkóztatásra, iskolán kívüli tevékenységekre, pszichológiai tanácsadásra, mentorálásra, pedagógus-továbbképzésekre fordítsák. Mindenre, amiről álmodunk. A pénzt alig-alig sikerült elkölteni 2026 őszéig, ugyanakkor belső, részleges jelentések szerint 140 hátrányos helyzetű pályázó iskola  – ők lettek volna a fő célcsoport – egyetlen eurócentet sem tudott elkölteni. A megyei tanfelügyelőségeken millió eurós fizetéseket kaptak a koordinátorok, míg iskolai szinten önkéntes munkával dolgoztak igazgatók, pedagógusok, félnormás titkárok és kezdő könyvelők.

Ha érdekelnek a részletek, olvasd el az Edupedu elemzését: ANALIZĂ Eșecul instituțional al PNRAS: În runda I, peste 140 de școli nu au cheltuit niciun ban pentru reducerea abandonului școlar – raport al Ministerului Educației. Asta deși 356 de persoane din inspectoratele școlare au fost plătite cu 4,5 milioane de euro timp de 2 ani pentru a le ajuta să implementeze proiectele. Ramona Florea

Pénzhiány és szakmai deficit

Tehát a román állam papíron, bonyolult elszámolási folyamatok, jelentések szintjén folyamatosan tesz az iskolai lemorzsolódás, valamint a városi és vidéki iskolák közötti nagy különbségek ellen, és dolgozik a gyenge teljesítmények javításáért. Az eredmények mégis elmaradnak.

A román állam saját pénzét nem fekteti a közoktatásba, és olyan szakmai deficittel, érdektelenséggel, korrupcióval működik, hogy az „ingyen kapott” pénzek hatékony elköltésére sem képes.

A PRIMII programban újabb évi 230 millió eurót fektethetnénk ötvenezer szegénységben, hátrányos helyzetű településen, nehezített oktatási, szociális, gazdasági körülmények között tanuló gyerek sorsának jobbítására, arra, hogy őket megszólító módon tanítsuk, fejlesszük, támogassuk őket. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a korábbi kudarcos történet folytatása kezdődik.

A romániai közoktatás nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekek számára kudarcos: minden centtel egy működésképtelen rendszer réseit próbáljuk begittelni

Fontos látnunk, hogy bár jogosak a fenti felvetések, a felháborodás, a csalódottság az állami apparátus inkompetenciája miatt, a romániai közoktatás reformját mégsem az lehetetleníti el, hogy nem tudjuk elkölteni az uniós pénzeket, hanem az a makacsul kitartó koncepció, mely szerint csupán a rosszul működő rendszer hiányosságait kell pótolni. Meleg ebéddel vagy a gyerekpénz megvonásával ott tartani a gyerekeket az iskolában, füzetet adni a jegyzeteléshez a tanév elején, egyenruhával elfedni a szegénység nyomait, korrepetálni... Ez a módszer azonban a sérülékeny helyzetű gyerekek alkalmazkodásán alapul, úgy, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekeket a meglévő oktatási struktúrába kényszeríti. Az eljárás pedig éppen azért nem működik, mert nem változtatja meg az oktatási rendszer közegét, értékeit, a gyerekekről, a műveltségről, a tudás természetéről alkotott szemléletét, sem azt a közgondolkodást, amely lehetővé teszi a legfiatalabbakkal való visszaéléseket, a sérülékeny helyzetben élők hátrányának újratermelését. A romániai közoktatás nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekek számára kudarcos, hanem minden gyerek számára elégtelen. Nem is maga a közoktatás, hanem a felnőtt társadalom vall kudarcot.

Az uniós támogatásokat nem sikerülhet „hatékonyan” elkölteni, hiszen minden centtel egy működésképtelen rendszer réseit próbáljuk begittelni, ráadásul úgy, hogy a román állam nem veszi magára a projektek folytatásának felelősségét. A halogatás és a felelősség másra hárítása helyett hosszú távú oktatási stratégiára van szükség, amely szakmai alapon áll, és stabil marad akkor is, ha Románia kormánya megbukik, és akkor is, amikor különböző pártok váltják egymást a parlamentben. Csak egy, a jogszabályokat, működési módokat, intézményi struktúrákat, és a pedagógusok szemléletét is érintő stratégia juttathatja el oda a romániai társadalmat, hogy a közoktatás ne újratermelje az egyenlőtlenségeket, hanem olyan méltányos, komprehenzív rendszert eredményezzen, amely a gyerekek valós helyzetére, igényeire, képességeire válaszol.

A reform nem menedzsment vagy pénzügyi kérdés, hanem egy új pedagógiai kultúra felépítése.